Gyakran ismételt kérdések

Az életmód-terápia a 2-es típusú cukorbetegség gyógyulását okozhatja.

Ezt a kezelőorvosa dönti el. 2-es típusú cukorbetegségben új kezelés beállításakor gyakrabban, megfelelően beállított esetben félévente-évente célszerű a diabetológussal konzultálni. A háziorvosi megbeszélés új jelenség esetén mindig célszerű.

Ami Öntől függ, az a megfelelő életmódra való áttérés. A többi az orvos dolga.

Alapvetően kétféle cukorbetegség van.

Az 1-es típusú cukorbetegség kisgyermek-, illetve serdülőkorban alakul ki, a betegek jellemzően normális testsúlyúak, vagy soványak és a jellegzetes panaszok (állandó szomjúságérzés, sok folyadék fogyasztása, nagymennyiségű vizelet ürítése, fogyás, gyengeség) miatt végzett mérés során észlelt magas vércukorszint adja meg a diagnózist. A betegek családjában jellemzően nincs cukorbetegség. Ezek a betegek inzulinadagolás nélkül hamar kómába kerülnének és meghalnának, hiszen saját inzulintermelésük megszűnik.

A 2-es típusú cukorbetegség általában 40-50 éves korban jelentkezik, többnyire szűrővizsgálat, vagy egyéb okból végzett rutin vércukormérés során fedezzük föl. Nagy százalékban a beteg panaszmentes. Az életkor előrehaladásával a gyakorisága fokozódik. A 2-es típusú cukorbeteg jellemzően túlsúlyos, mozgásszegény életmódot folytat. Sokuknak magas a vérnyomása, magas a koleszterinszintjük és már van kezdődő érelmeszesedésük. A betegek családjában gyakran van másnak is hasonló cukorbetegsége. A betegek általában nem szorulnak inzulinkezelésre, ha igen, azzal csak kiegészítjük a beteg meglevő inzulintermelését. A kezelés alapját az életmód-terápia képezi, amelyet kiegészíthetünk az inzulinrezisztenciát mérséklő, illetve béta-sejt-funkciót javító gyógyszerekkel.

A családjában a leírtak szerint 2-es típusú cukorbetegség fordul elő. Ez a cukorbaj-forma elég gyakori (az átlagnépességben 2 – 6 % az előfordulás gyakorisága) és gyakran halmozódik a családban. Azonban pusztán az öröklött hajlam azonban nem elegendő: ahhoz, hogy kifejlődjön a cukorbetegség az egészségtelen táplálkozás és fizikai inaktivitás, tespedő életmód is szükséges. 2-es típusú cukorbeteg szülő, nagyszülő nagyon figyeljen gyermeke, unokája életmódjára: már korán keltse fel érdeklődését a sportok iránt (ne a TV-ben nézze, hanem gyakorolja!), járassa úszásra, korcsolyára, konditornára, népitáncra, járjanak kirándulni, biciklizni, stb. Látogatáskor a nagyszülő ne édességekkel traktálja az unokát, hanem vigye inkább sétálni, beszélgetni, amely hasznos az unoka mellett a nagyszülőnek is.

Az öröklött hajlam általában csak az esélyét, kockázatát adja egy betegség kialakulásának. Így van ez a 2-es típusú cukorbetegség esetén is. Az elmúlt néhány évtized során alapvető életmódbeli változás következett be az emberiség nagy tömegeit érintve: a munkafolyamatok fizikai-munka igénye a gépesítés miatt csökkent, a háztartásban szükséges fizikai munka mennyisége ugyancsak a gépesítés miatt jelentősen mérséklődött, a rendelkezésre álló élelmiszerek mennyisége ugyanakkor jelentősen nőtt (mezőgazdaság gépesítése, kemizáció).
Természetesen különböző időben és mértékben, de egész Európában és Észak-Amerikában jóléti fordulat következett be: nőtt a testsúly és nőtt a születéskor várható élettartam is. E két tényezővel párhuzamosan vált gyakoribbá a 2-es típusú cukorbetegség.
Úgy lehet elképzelni, hogy amíg a múltban a sok fizikai munka és a gyakran elégtelen táplálkozás (egyszerűen időnként nem volt elég ennivaló az időjárás, a sáskajárás, a háborúk és még ezerféle ok miatt) mellett az inzulin-elválasztást szabályozó gének eltérései nem okoztak cukorbajt (hiszen inkább az éhezést kísérő vércukoresés ellen kellett a szervezetnek dolgozni); ma a tömeges túltáplálkozás és fizikai inaktivitás miatt napvilágra hozhatják a kettes típusú cukorbetegséget. Ez a folyamat a szemünk előtt zajlik például Kínában és Indiában.
A születéskor várható élettartam növekedése, mint cukorbajra hajlamosító tényező azzal magyarázható, hogy egy pontig, néhány évtizedig valószínűleg bírja az inzulintermelő béta-sejt a folyamatos túlterhelést, de egy idő után kimerül, és nem bírja azt tovább és napvilágra kerül a cukorbetegség.

Az inzulinrezisztencia azt jelenti, hogy hiába van a vérben az inzulin jelen, mégis magas a vércukor szint, mert a célszervek célsejtjeibe nem tudja az inzulin kifejteni a hatását.

Az inzulin a hasnyálmirigy szigeteiben elhelyezkedő béta-sejtekben termelődik. Étkezéskor, a vércukor-szint emelkedés hatására az inzulin a vérbe kerül, amely először egyenesen a májba viszi. A májsejtben leállítja a cukortermelést és a zsírok termelődését is. Innen továbbhalad az izmokhoz és az izomsejtbe elősegíti a cukor beáramlását és raktározódását. Eljut az inzulin a zsírsejtekbe is (ebből a hasban, a belek között van sok) és ott leállítja a zsírok kiáramlását a sejtből. Mindezek hatására a vércukor visszaáll a normális szintre.
Ha a cukorbeteg kövér, akkor olyan sok a zsírsejtje, hogy nincs az a nagy inzulinmennyiség, amely elég lenne, hogy megálljon a zsírsejtből a zsírkiáramlás. A kövér cukorbeteg keveset is mozog, izmai elsorvadnak, megkevesbednek, ezért nincsen hol kifejtse a hatását az inzulin: azaz ott van az inzulin, de nincs elég izomtömeg, amelybe be tudná vinni a cukrot, így csökkentve a vércukrot. Ez áll az inzulinrezisztencia hátterében.

Az életmód-terápiával (fizikai aktivitás fokozása + diéta) a 2-es típusú cukorbetegség kialakulása megelőzhető, illetve a kialakult betegség lényegesen enyhíthető, visszafordítható.

A legegyszerűbb a napi egyórás séta, főleg étkezés után. Házastárssal, gyermekével/unokájával végezve, nagyot beszélgetve kiváló szellemi munka is (a szellemi munka csökkenti a vércukrot, mert az agy csak a cukrot tudja energiaforrásként felhasználni, a zsírt nem).
Célszerű “körgyakorlat” a következő: feküdjön hasra otthon a szőnyegen. Nyújtóztassa ki magát, majd végezzen hátizom-erősítő gyakorlatokat, azaz a törzsét emelje meg és végezze kézzel a mellúszás mozdulatát, majd a törzsét engedje vissza. Ezt néhányszor ismételje meg. Ezt követően a törzse maradjon a földön és nyújtott térddel végezzen lábemelést, egyikkel-másikkal, végül mindkettővel. Ezután forduljon hanyatt és végezzen néhány hasizom-erősítő gyakorlatot: nyújtott térddel lábemelés (egyik, majd másik, majd mindkettő), illetve végezzen fekvésből felüléseket, ha bírja. Ha elfáradt ismét forduljon hasra és végezzen néhány fekvőtámaszt. Aztán ismét hanyatt fordulva hasizomgyakorlat, folytatva hasra fordulva a hátizom-gyakorlatokkal. Addig ismételve, amíg ideje engedi, illetve meg nem unja.

A 2-es típusú cukorbetegség megelőzésére, illetve kezelésére alkalmas diétát illetően a szakértők sincsenek egységes állásponton. Időről-időre változott az orvosi szakma által megfelelőnek tartott diéta is, amelyet folyamatosan kísért a magukat szakértőnek tartó laikusok, sokszor sarlatánok csodadiétája, illetve a „biznisz”, az üzlet.
Jelenleg az orvosi szakma által jónak tartott diéta a következő: az összes energia bevitel (“kalória-bevitel”) 60 %-a legyen szénhidrát, amely kisebb arányban keményítő tartalmú (krumpli, rizs, tészta, kenyér)-, nagyobb arányban komplex szénhidrát (zöldség, gyümölcs) tartalmú. Körülbelül 30 % legyen a zsírral (olajjal) bevitt energia és 10 % a fehérjéből származó.

A mai fizikai aktivitás mellett inzulinkezelésben nem részesülő cukorbetegnek a korábban hangoztatott napi ötszöri étkezés felesleges. A figyelmünket inkább el kell terelni az étkezésről: napi ötszöri étkezés az ébrenlét 16 órája alatt háromóránkénti étkezést jelent. Háromóránkénti táplálásra a csecsemőnek van szüksége, nem a felnőtt szervezetnek. Már tudományos vizsgálatok is igazolják, hogy a napi kétszeri étkezéssel nagyobb testsúlycsökkenést és jobb cukorháztartás egyensúlyt lehet elérni, mint háromszori, vagy többszöri étkezéssel. Minden étkezés után két-három órával éhségérzés lép fel, ha akkor ismét eszünk, könnyen túltáplálkozunk, ha nem eszünk, az éhségérzés rövid idő alatt magától elmúlik. Gyakori étkezéssel tehát gyakori éhségérzés jár, növelve a diétázó kínját.

A napi ötszöri, sőt hatszori étkezés előírása a naponta négyszer inzulinnal kezelt 1-es típusú cukorbetegek terápiájából származik, ahol arra természetesen továbbra is szükség van.

Néhány szempont, amelyet valószínűleg hasznosítani tud. Gondoljon egy ebédre (hús körettel, lapostányéron).
A keményítő tartalmú szénhidrát (krumpli, vagy rizs, vagy tészta) akkora halom legyen, mint az ökle. A komplex szénhidrát (zöldségféle, azaz zöldborsó, zöldbab, brokkoli, karfiol, káposzta, stb.) annyi legyen, amely a két markába belefér, azaz a tányér nagy részét foglalja el. A fehérje, azaz a hús (zsírszegény, jó minőségű) akkora legyen, mint a tenyere (ujjak nélkül!) és a vastagsága, mint a kisujja.
Most gondoljon egy reggelire, vagy vacsorára! Ne igyon tejet (gyorsan emésztődő és felszívódó, gyors vércukor emelkedést okozó tejcukrot tartalmaz), persze a kávéba néhány csepp nem árt. Tej helyett fogyasszon tejterméket (sajt, túró). Az ömlesztett sajtok nem célszerűek (az ömlesztő-só magas foszfortartalma gátolja belőle a kalcium felszívódását).
Kerülje a kolbász- és szalámiféléket (a beledarált szalonna zsírtartalma miatt). Helyettük fogyasszon színhúsból készült felvágottakat (csirkemell sonka, pulykamell sonka, kemencés karaj, stb.).
Hogy nézzen ki egy szendvics: vékony kenyér (vagy akár szelet alma, karalábé, retek, stb), vékonyan kenve vajjal, rajta sajt, vagy színhús felvágott, rajta több szelet paradicsom, paprika, uborka, stb.
Nassolásra egyen néhány szem diót, mandulát, törökmogyorót. A vékony barna héj maradjon rajtuk (tehát ne sósmandula legyen), hiszen a vékony héj magas rosttartalma nagyon fontos: pl. az elfogyasztott víz, tea hatására a gyomorban megduzzad, telítő értéke nagy, hamar okoz jóllakottság érzést.
Kezdje az étkezést teával, vízzel: ez is csökkenti az étvágyát (ezért nem engedték gyermekkorunkban, hogy az ebédet vízivással kezdjük…)
Összességében: éheznie nem kell, csak okosan összeválogatni az élelmiszereket.

Az Ön számára a kezelőorvosa, az Önnel való megbeszélés és egyetértés alapján határozza meg, hogy milyen legyen az éhgyomri (étkezések előtti) és az étkezések után 2 órával mért vércukra és a 3 hónapos átlagos vércukrot jelző hemoglobin-A1c szintje. Ma már a beteg korát, általános állapotát, egyéb betegségeit, szociális helyzetét, sőt iskolai végzettségét (betegségét illető tájékozottságát) figyelembe véve kell a fentieket meghatározni.

A 2-es típusú cukorbetegség kezelésének a célja a szövődmények (szívinfarktus, alsó végtagi érszűkület, látásromlás, vesebetegség, stb.) megelőzése, amelyek hosszabb idő után, tartósan magas vércukorszintek esetén alakulnak ki. Nyilvánvalóan alacsonyabb vércukorértékeket kell elérni egy 40 éves, frissen felfedezett cukorbeteg esetén, mint egy 70 éves korban kialakult 2-es típusú cukorbetegségben.

Általános szabály, hogy testsúlynövekedést, kórosan alacsony vércukor kialakulását is okozható gyógyszereket lehetőleg ne, vagy csak óvatosan alkalmazzunk.

Életmód-terápia nélkül semmilyen gyógyszeres kezeléssel nem (inzulinnal sem) érhető el megfelelő eredmény.

A kórosan alacsony vércukorértékek előfordulása miatt nehezebb a diétát betartani: a kísérő éhségérzés, izgatottság, idegesség miatt a beteg „kieheti a hűtőszekrény teljes tartalmát”. Maga a gyors vércukorcsökkenés (például 12-ről 8-ra), valóságosan alacsony vércukor (4 mmol/l alatt) kialakulása nélkül is “hypó-s” panaszokat okozhat, kínzó éhségérzéssel, bőséges táplálkozást vonva maga után (“fel vagyok mentve a diéta alól, hiszen hypó-m van”). Tehát az orvos feladata, hogy lehetőleg olyan gyógyszeres kezelést alkalmazzon, amely nem okoz kórosan alacsony vércukrot, vagy túl gyors vércukorcsökkenést, nehezítve a diéta betartását.

“Hypó” esetén aktuálisan gyorsan felszívódó szénhidrátot, szőlőcukor tablettát kell fogyasztani, de el kell gondolkodni azon, hogy nem kellene-e az azt okozó gyógyszert kihagyni!

A 2-es típusú cukorbetegség kezelésének a célja a későbbi szövődmények (szívinfarktus, agytrombózis, alsó végtagi érszűkület miatti amputáció, veseelégtelenség, látásvesztés) elkerülése.

Jó kérdés! A szövődmény-kialakulás esélyét nagyban fokozza a dohányzás, azt sürgősen abba kell hagynia. Rendszeresen ellenőrizni kell a vérnyomását: a magas vérnyomás is jelentős kockázati tényező: ha magas, sószegény diéta is jó hatású lehet, ha nem elegendő gyógyszeres kezelés szükséges. Ellenőrizni kell a koleszterinszintjét: ha a célértéknél magasabb (ezt a kezelőorvos határozza meg egy táblázat segítségével) és az életmódkezelés nem csökkenti eléggé, akkor gyógyszeres kezelés szükséges.
Kockázati tényező még az életkor: ahogy idősödünk, nő a rizikónk az elmúlásra. Az életkort nem tudjuk befolyásolni, de próbáljunk úgy élni, hogy az elmúlás bármikor bekövetkezhet: a kiegyensúlyozott lelki élet csökkenti a kockázatot.

Vannak. Közülük a metformint (különböző gyári neveken) szinte minden 2-es típusú cukorbeteg kaphat: az esetleges hasmenést okozó mellékhatás gátolhatja a szedését. Nem okoz testsúlynövekedést. Az egyik, a belek sejtjei által termelt hormon szintjét növelő és tartósító gyógyszercsoport, az un. inkretin tengelyen ható szerek (a tablettás DPP-4-gátlók és az injekciós GLP-1-analógok) szintén nem okoznak kórosan alacsony vércukrot és nem növelik a testsúlyt, sőt elősegíthetik a csökkentését. További lehetőségként fokozható a cukornak a vizelettel történő kiválasztása is.

A szervezetben az anyagcsere-folyamatok, energiatermelő folyamatok során úgynevezett oxigén szabadgyökök is keletkeznek.
Az embernek azért kell naponta ennie, mert a szervezet működése energiaigényes (izomműködés, veseműködés, bélműködés, sőt gondolkodás). A sejtek cukorból és zsírból állítják elő a működésükhöz szükséges energiát, amelynek a során normálisan is keletkeznek oxigén szabadgyökök.
Ilyen szabadgyök például hidrogén-peroxid, amely egy hidrogénatomot felvéve alakul vízzé (azaz redukálódik) és ezáltal, ahonnan elvonja a hidrogénatomot, az a vegyület oxidálódik.
Ez az oxidáció az érintett sejtalkotórész roncsolódásával is járhat. Ez a folyamat azonban nem nevezhető károsnak, hiszen így pusztítjuk el a szervezetünkbe kerülő kórokozókat (baktériumokat, vírusokat) sőt a szervezetünkben mindig képződő hibás, akár rákos sejteket is. A szervezetünkben kellő kémiai védelem van a szabadgyökök káros hatása ellen: például a húgysav, vagy a C-vitamin ilyen vegyület. Tehát szervezetünkben egyensúlyban van a szabadgyökök keletkezése és közömbösítése.
Cukorbetegségben egyes vizsgálatok szerint a magas vércukor miatt több oxigén szabadgyök keletkezik.
Emiatt és szabadgyökös reakciók károsnak vélt hatása miatt merült föl, hogy érdemes lehet fokozni a szervezet ez irányú „védekezőképességét” antioxidánsok adagolásával. Antioxidáns hatása van például a C-vitaminnak, E-vitaminnak, a növényi flavonoidoknak (színanyagoknak), a vörösborban levő flavonoidoknak. Mindezek adagolását kipróbálták, de semmilyen érelmeszesedést gátló, szívinfarktustól, agytrombózistól védő, élethosszabbító hatást nem lehetett igazolni, sőt egyes daganatok gyakoribbá válását, gyorsabb terjedését tapasztalták.
Tehát jelenleg semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy az antioxidánsok táplálék kiegészítőként való fogyasztása bármilyen jótékony hatással rendelkezne, sőt a daganatképződést illetően még veszélyes is lehet.

A kórosan alacsony (3,9 mmol/l, vagy kevesebb) vércukorszint esetén idegesség, szívdobogásérzés, izgatottság, szédelgés, éhségérzés lép fel. Tovább csökkenő és tartósan fennálló vércukoresés miatt zavarodottság, majd eszméletlenség fejlődik ki.

Fontos, hogy kórosan alacsony vércukorszint, mint mellékhatást okozó gyógyszeres kezelés nélkül előforduló valódi „hypó” rendkívül ritka. Egészségesben étkezés után 2-3 órával kialakuló éhségérzés, szédülés, szívdobogásérzés során valóban alacsony vércukor általában nincs, annak ellenére, hogy a tünetek étkezésre megszűnnek. A panaszok étkezés nélkül is elmúlnának 10-15 perc múlva.

Ez a jelenség 1-es típusú cukorbetegség hosszabb fennállása után jelentkezhet, hátterében a kialakult neuropátia (cukorbetegséghez társuló idegkárosodás) áll. A probléma abban van, hogy a kezdeti tünetek hiánya miatt a beteg nem tesz semmit az alacsony cukor ellen (azaz nem eszik) és a cukoresés folytatódva zavartságot, majd eszméletlenséget indukál. Ilyenkor már csak a külső segítség jön szóba (glukagon injekció bőr alá fecskendezése, glukóz intravénás adása).
Veszélyes lehet még, és ez neuropátia nélkül is, valamint 2-es típusú cukorbaj vércukoresést, mint mellékhatást kiváltó gyógyszeres kezelése során is megfigyelhető, az éjszakai, alvás közben kifejlődő vércukoresés. Erre utaló jelek: rémálmok, verítékezés (“facsarni lehet a vizet a pizsamámból”), nyugtalan alvás (“a földön találom reggel a paplant, a párnát”), nagyon hangos, egyenlőtlen légzés, reggeli fejfájás

A szédülésnek nagyon sokféle oka lehet. Gyakori, hogy a vérnyomás-ingadozás okozza a szédülést. A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek gyakori mellékhatása, hogy álló testhelyzetben alacsonyabb a vérnyomás, mint fekve, azaz felálláskor leesik a vérnyomás, szédülést okozva. Elkerülésére a legegyszerűbb, ha lassan változtatunk testhelyzetet: fekvésből előbb üljünk fel, maradjunk ülve néhány percig, majd óvatosan álljunk föl. Ha szédülünk, üljünk vissza és még várjunk néhány percet.

A kérdésekre válaszolt:
A kérdésekre válaszolt:Dr. Pánczél Pál
Egyetemi tanár
Semmelweis Egyetem, III. Sz. Belgyógyászati Klinika

Kapcsolódó oldalak

Hasznos linkek
Szómagyarázat